Találkozás: One Direction
Nem ámítanálak titeket hamis történetekkel, 100% valóság.
Átlagos, magyar lány vagyok, nem a legjobb angol tudással, mégis eltudok csevegni egy angollal. A középiskolámban a kiemelkedő angolosoknak pályázatot hirdettek. Egy kérdőív kitöltése, amely biztos jegy lehet Anglia fővárosába Londonba, 3 hét, és csupán 10 szerencsés vehet itt részt. Azt a fontos dolgot nem mondtam, hogy mindezt az iskola fizetné ki. A barátaim mind biztattak, hogy próbáljam meg! Semmi veszíteni valóm! Nos, igen ezzel tökéletesen egyet értek, de azzal senki sem számol hogy az egész iskolában én vagyok a legizgulósabb ember, egyszerűen minden pillanatban amikor csak teheti rám tőr az a fránya lámpaláz, szörnyű érzés. Édesanyám noszogatására mégis elhatároztam magam. Megpróbálom, hiszen igazuk van semmi veszíteni valóm! Aznap az előadóban volt a gyülekező. Magam sem hittem a szememnek, közel 100 ember. Rám tört a pánik, legszívesebben elszaladtam volna, a lábam mégis elindult előre a tanári asztal felé, ahol a kitöltendő űrlapot kellett elkérni. A tesztlap megírására 60 perc állt a rendelkezésünkre. Szorongtam, fél órán keresztül egy betűt nem tudtam a lapra írni, csak azon tudtam agyalni 100 emberből miért pont én lennék a szerencsés?! A következő fél órában már könnyen és gyorsan ment a dolog, nehéz volt, mégis csak dőltek belőlem a betűk. Eredményt csak két hét múlva kapunk, rettegek.
2 héttel később:
Az eredmény kikerült a falra. Nem mertem odamenni. Nem is kellett. Legjobb barátnőm sikoltozva rohant felém "Londonbaaaa mész!" Oda rohantam a falhoz, érdekelt nem csak kamu-e. És nem az volt! Második legjobb lettem a 100-ból 98 pont. El sem hiszem! Én Londonba megyek! 4 hét és vége a sulinak, és én Londonba megyek. Ez hihetetlen.
4 héttel később:
Vadul csomagoltam. hiszen este a repülőtérre kell sietnem. Még mindig nem hiszem el. Londonba megyek! Ráadásul még sohasem ültem repülőn, sőt még az ország határait sem léptem át életem során egyszer sem.
Eljött a pillanat. A repülőn vagyunk mind a 10-en plusz a kísérőtanár. A repülő felszáll. Már csak néhány óra.
A repülő út rettentően izgalmas volt. Sokan feltehetik a kérdést hogyan lehet egy repülő út izgalmas? Egy olyannak aki még sohasem repült, na neki biztosan izgalmas lehet csak! Londonban a repülőtér is fantasztikus. De amint kiléptem a repülőtérről, a látvány ami elém tárult, na az volt még az elképesztő! Egy csodavilág, egy álomvilág, amit sohasem gondoltam, hogy láthatok.
Rengeteg különféle embert láttam, mindenki különleges volt, olyan különleges amilyen számomra ez a "nyeremény". A hotel lélegzetelállító. Minden gyönyörű volt. Ám de a fárasztó utazás után szinte megváltás volt egy kis pihenés. Másnap kezdődött a városnéző túra.
Városnéző túrára készültünk, ugyan ebből nem lett semmi. London legnagyobb vidámparkjában töltöttük az egész délutánt! Felszínre tört belőlünk a lappangó gyerek.Estére olyan elégedettek voltunk, mint 10 jól lakott óvodás, ez a tanárról nem volt elmondható, gyötörte a hányinger erősen. Estére kitaláltuk, hogy elmegyünk a London Eye-hoz. Én erősködtem, ugyanis kislány korom óta arról álmodtam, hogy egyszer felmehetek oda. Nagyon szerettem volna életem párjával, de sajnos nekem ilyen nem volt MÉG. Hullafáradtak voltunk (nem csak a 10 fő). Kellett nekem aznap kényelmetlen cipőt felhúznom, de ki más lenne ha nem én?:) Kicsit lemaradtam a csoporttól, nem bírtam menni. Amikor szörnyű dolog történt. A hatalmas tömegben szem elől vesztettem a csoportot. kétségbe estem, ugyanis nem ismertem London utcáit. Egy mellék utcára keveredtem, rettegtem. Amikor egy ismeretlen nekem szaladt. Hatalmas volt a lendület, akkora, hogy elképesztően nagyot estem hátra. A fiú udvariasan felsegített. Eléggé megüthettem a fejemet mert olyat láttam ami, hihetetlen volt. Egy fiú akit az egész világ ismer. Fájdalmas összeütközésem volt HARRY STYLES-szal.Harry bocsánatot kért és megkérdezte a nevemet, majd az utca végén láttuk, hogy riporterek hada szalad. Harry egy autó mögé húzott és kérte hogy egy szót se szóljak. Tökéletesen megértettük egymást. Elbeszélgettünk hogy a One Direction tagja és fellépésük volt, ahol riporterek és rajongók kezdték üldözni, menekülnie kellett. Végül idekötött ki. Kíváncsi volt szeretem-e a bandájukat, ki ne szeretné?! Elmeséltem neki, hogy eltévedtem, és teljesen véletlenül tudta, hogy merre van. Nagy mázlimra a vidámparkban abban az érdekes kidobós játékban egy röhejes rózsaszín parókát nyertem. Harry felvette. Még én is alig ismertem fel, hála istennek az emberek sem. Elkísért és megígérte meglátogat, habár ennek nem nagyon tudtam hinni, hiszen, miért érdekelnék én egy világsztrát?:) Amikor a szobámba értem a csoporttársaimnak, sőt még a tanárnak sem tűnt fel hogy eltűntem. Nem hittem el kivel találkoztam. Aludni sem tudtam a gondolattól.
A következő részt holnap írom le. Kövessétek figyelemmel! :) Érdekes fordulatok lesznek ;)
